Varga Tamás és Hirling Zsolt világbajnoki győzelmével – melyet a könnyűsúlyú kétpárevezősök versenyszámában szereztek meg a Japánban vasárnap befejeződött evezős Vb-n – helyreállította a magyar csapatban a hangulati egyensúlyt. Addig ugyanis túl sok örömre nem volt oka a csak férfiversenyzőkkel kiutazott küldöttségnek. Ahogy múltak a napok, úgy fogytak a remények, s vasárnapig igazán csak az újonc könnyűsúlyú egypárevezős, Lőrinczy Péterrel lehetett elégedett a vezetés.Ekkor jött azonban a nem is titkolt esélyes duó, akik végre rászolgáltak a bizalomra és a velük kapcsolatos várakozásra.

Forrás: Sportfórum.hu – Jocha KárolyRajt-cél győzelmet arattak a döntőben, s ennek a sikernek az értékéből semmit nem von le, hogy az utolsó ötszázon a dánok félelmetesen megközelítették a mieinket. Jöhetett hát az ünneplés, a hivatalos eredményhirdetésre már előkerült a csapatvezető, dr. Kokas Péter által kivitt magyar zászló is. Azután pedig az önfeledt ünneplés órái következtek. A nemzetközi kavalkádban eluralkodó jókedvet csak az tudja elképzelni, aki maga is átélt legalább egy ilyen “szabadfoglalkozást”.     Ilyenkor jó dolog a telefon, még annak ellenére is, hogy Japánba nem két fillérért lehet beszélni. Szerencsére hollandok és délafrikaiak közül sikerült “kicsalogatni” Varga Tamást, aki készséggel nyilatkozott a Sportfórumnak.     – Nem mindenki vette komolyan, mások óvatosságra intettek, amikor az év folyamán többször is elmondtuk, hogy világbajnokok akarunk lenni – mondta Varga Tamás. – Ez a tavalyi olimpián megszerzett ötödik hely ismeretében valóban kicsit soknak tűnt, de idén veretlenek maradtunk, megnyertük a Világ Kupa összesített pontversenyét is. Kellő önbizalommal álltunk oda, s az elvégzett munka meghozta gyümölcsét.     – Egy ilyen győzelemhez többféle segítségre van szükség.     – A családi háttér nagyon fontos. Ami pedig az edzőt illeti, Kiss Lászlóval 1999 végétől dolgozom együtt, akkor még a Ferencvárosi Evezős Club tagjaként. Nagyon jól megismertük egymást, elfogadom azt is, ha felemeli a hangját, mert annak általában oka van. És természetesen kell egy jó partner. Olyan, amilyen a váci Hirling Zsolt, aki hosszas keresgélés után 2002 végén került a képbe. Jó az összhang, ráadásul testsúlyproblémáink sincsenek. Ami nekem pedig külön pluszt adott, az az idei klubcserém – a Démász Bajai VSC-hez léptem át -, illetve a szponzoraim, akik igyekeztek maximális hátországot biztosítani.    – Milyen fogadtatásra számít otthon?     – Teljesen mindegy mi lesz a vacsora. Japánban nincsenek finom borok, így ezen a téren lemaradásban vagyok, s természetesen az is nagyon fontos, hogy legyen elég desszert.     –  Hogyan képzelik el a jövőt?     – Legalább három-négy hét szabadságot kiveszünk, ennyit megérdemlünk, az biztos. Korábban szó esett arról, hogy esetleg más hajóosztályban csinálnánk egy pihentető-frissítő évet, de ez szinte biztosan elmarad. Kevesebbet szeretnénk egy kicsivel edzeni, azután majd meglátjuk. Egy cél változatlan csupán: olimpiai aranyérmet szeretnénk nyerni Pekingben.