Bene Dorottya, és Szili Dorina könnyűsúlyú kétpárevezősben célozza meg az olimpiai kvótaszerzést a szegedi viadalon. Előbbi nehéz időszakot hagyott maga mögött, utóbbi első felnőtt világversenyére készül.

Bene Dóri közel hat év után öltheti magára a válogatott mezt. A 30 éves evezős 2014 és 2019 között az Amerikai Egyesült Államokban tanult, az evezésnek köszönhetően ösztöndíjjal volt a University of Southern Calfiornia hallgatója. Le is horgonyzott a tengerentúlon, immár az egyetem evezős csapatát edzi. A Danubius Nemzeti Hajós Egylet színeiben eredményes országos bajnokságokat zárt az utóbbi években, de a válogatottban rég láttuk. Legutóbbi nagy nemzetközi versenye a 2018-as világbajnokság volt. A kihagyásnak meglehetősen drámai oka volt.

“Két nyaki porckorongsérvem volt, az egyiket meg is kellett műteni 2016 augusztusában, majd másfél évet ki kellett hagynom. 2018 után még mindig kellett ahhoz idő, hogy helyrejöjjek” – idézi fel a nehézségeket Dóri.

“Kezdetben azt mondta az orvos, hogy ne álmodjak arról, hogy ismét evezni fogok. Sajnos egy ideig nem javult a nyakam, néha már én is úgy gondoltam, hogy nem fogok tudni visszatérni, de erőt vettem magamon. Csodálatos gyógytornászaim vannak a tengerentúlon, akik nélkül nem ment volna. Minden két órát szántam a gyógytornára, emelett spinningeltem, és odafigyeltem a testtartásomra, a légzésemre”.

A regeneráció során elsősorban a visszatérés, az evezés motiválta.

“Nem tudom elképzelni az életemet evezés nélkül, mióta visszaülhettem a hajóba tovább erősödtem fizikálisan és mentálisan is. Már nem fáj a nyakam, de az időjárásra nagyon érzékeny lettem.”

A csapat edzője Ficsor László, aki Bene Dorottyát 2013 óta edzi. Edzői tanácsokat is kér és kap “Finyától”, év elején pár hétig együtt edzettek Derekas Blankával (a válogatóig együtt készültek) Amerikában.

“A Maty-ér nagyon közel áll a szívemhez, ha jól emlékszem 2006-ban versenyeztem itt először, szinte minden méterét ismerem a pályának. Az egyik legemlékezetesebb versenyem volt, amikor tavaly Alliquander Annával könnyűsúlyú kettesben mentünk, és a döntőben nem úgy sikerült a rajtunk, ahogy kellett volna. A rajtnál rákészült, hogy élete legnagyobb csapását húzza, ami nekem nem annyira sikerült. Ebből aztán az lett, hogy bedőltünk az egyik oldalra, gólyáztunk, majd átkacsáztunk a másik oldalra. De aztán nem csak hogy behoztuk a hátrányunka, hanem meg is nyertük a futamot.”

“Dorinával a válogató után kezdtük a közös felkészülést, elég jó a pályatempónk, jól tudunk együtt dolgozni. A legjobbat akarjuk kihozni magunkból, amiből reméljük kijön a kvótaszerzés. Öt egység áll rajthoz, szoros verseny várható.”

A 24 éves Szili Dorina első felnőtt világversenyére készül, tavaly az Universiadén Fehérvári Eszterrel könnyűsúlyú kétpárban az ötödik helyen zártak, két évvel ezelőtt az U23-as vb-n és Eb-n is döntőbe jutottak.

“Tavaly két csapat teszten is összeültünk, úgyhogy nem az ismeretlenbe kellett belevágni” – mondja Dorina. “A válogatót követően a Danubius Nemzeti Hajós Egyletben készültünk a Dunán, majd a Kis-Dunán Csepelen, végül leköltöztünk Szegedre.”

Dorina a Csongrádi Vízügyi Sportegyesületben kezdett evezni, majd a Szegedi Vízisport Egyesületbe igazolt – így a Maty-ér tulajdonképpen neki kétszeresen is hazai pálya – jelenleg a Külker Evezős Evezős Klub Óbuda sportolója.

“A Holt-Tiszán tanultam meg evezni, de a Maty-ér is nagyon közel áll a szívemhez. Szegedre az iskola miatt igazoltam, a fővárosban pedig az egy éves kihagyásom után kerültem. Amikor újrakezdtem álmodni sem mertem arról, hogy világbajnoki döntőbe jutok.”

Dorinának nagyon hiányzott az evezés, ezért is tért vissza, ebben pedig egy szegedi élménye tette biztossá.

“Amikor szurkolóként néztem az OB-t láttam, hogy mennyire örül a célban az egyik tanuló korosztályú gyerek, ez végképp megerősített abban, hogy még én is át akarok ilyen pillanatokat élni. Hatalmas élmény, hogy Szegeden ekkora versenyen vehetek részt. Igyekszem nézni a futamokat, minden csapattársamnak szurkolni fogok.”