Az edző szerint egyre „okosabbak” lettek a fiúkBár mint minden vihar – így az egyetlen magyar evezős egység messze várakozás alatti pekingi szereplése okozta hurrikán is – elül egyszer, azért az esetleges tanulságok levonása sosem történhet későn. Ezért kereste meg a Sportfórum Kiss Lászlót (képünkön), akinek irányításával 2005-ben világbajnokságot is nyert a Varga Tamás-Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárevezős.      – Ha agyon ütnek, sem tudom megmondani, mit ronthattam el – summázott a hosszú beszélgetés legelején az „ős-ferencvárosi” Kiss, akit evezős berkekben mindenki csak „Fater” néven ismer és emleget. – Már februárban felmerült, hogy túlhajtottam a fiúkat, pedig ez nem egészen így történt. Arról beszélgettünk ugyanis, hogy „mi olimpiát akarunk nyerni”. Márpedig ha ez az elhatározás született meg a fiúkban – és ezt én természetesen maximálisan akartam támogatni! -, akkor ehhez a célhoz kellett megpróbálni igazítani a követelményeket is. Miután a páros fénykorában – itt elsősorban 2005-re gondolok – a kétezer méteres pályát 6:16 perc körüli időkkel teljesítette, én erre azt mondtam: 6:12-es kétezreket kell mennetek, legalább ennyire lesz szükség a győzelemhez. Ami a pekingi döntőt illeti, szinte tizedmásodpercre eltaláltam a győztes idejét, hiszen az angolok alig valamivel belül a 6:12-es szinten, értek elsőként a célba.     – Tény, megközelíteni sem sikerült ezeket az időket, a 6:12 csak álom maradt. A miértek nyilván alaposabb elemzést igényelnek. Menjünk vissza az időben, s onnan kezdjük a történetet.      – Az én eredeti tanítványom Varga Tamás volt. Már 2000-ben elérte az első, figyelemre méltó nemzetközi eredményét: bronzérmes lett egypárban az U23-as Eb-n. A következő évben a felnőtt VB-n ötödikként végzett. 2002-ben a szalmonella fertőzés miatt nem indulhatott a sevillai Vb-n, 2003-ban viszont már Hirling Zsolttal ért hatodikként célba a világbajnokságon a könnyűsúlyú kétpárevezősök között.      – A páros a 2004-es athéni olimpián is jól szerepelt.      – Ötödik helyen haladtak át a célvonalon, s különösen az utolsó ötszázon mentek igen jól. A többi már ismert: 2005-ben, Japánban, Gifu városában megnyerték a világbajnokságot!     – Azóta viszont adósak a hasonló folytatással.     – 2006-tól egyre okosabbak lettek a fiúk. Idén már eljutottunk odáig, hogy megkérdeztem: gyerekek, mondjátok meg, mi lesz a mai edzés? Persze ez nem máról holnapra alakult ki. Egy-két éve már csak szükséges kelléknek éreztem magamat.             – Ha ez így volt, miért nem váltak el az útjaik?     – Mindhárman nagyon akartuk a kiugró eredményt, legfeljebb más-más úton képzeltük el, hogy a páros felérhet az olimpiai dobogó tetejére. A visszatérő „húzd meg, ereszd meg” hangulatban sosem érett meg egyértelműen az, hogy hagyjuk abba.     – Mégis, hogy értékeli a világbajnoki cím elnyerését követő három esztendőt?     – 2005 végére Hirling Zsolt nagyon leamortizálódott, ezért is igen jó, hogy volt a hat hetes ausztráliai túránk, amely – most is állítom – nagyon jól szolgálta a felkészülést. 2006-ban senki nem várt kiugró eredményt, 2007-re ez már kevésbé igaz. A páros ugyan jobb volt, mint 2006-ban, a Vb-7. hely után megnyerték az Eb-t. 2008 viszont már leginkább az „okoskodás” jegyében telt, egyre kevésbé bíztak az egy olasz módszernek az ő egyéniségeikre szabott változatában. Már a téli, kétszer kéthetes, olaszországi edzőtáborozás első részében azt közölték, hogy ez a munka sok, így máris vissza kellett vennem a terhelésből. Ennek ellenére a végén Varga és Hirling arra panaszkodott, hogy túl voltak hajtva.     – 2007-ben csak két Világ Kupa fordulón vettek részt, idén viszont mindháromszor rajthoz álltak, s ráadásul még az is szóba került, hogy „frissítésként” az olimpia előtt négypárban is rajthoz állnak egy alkalommal.     – Igen, ez is a ’”vádpontok” között szerepelt, hogy a „négypározás” nagyon megzavarta őket. Amennyiben a megtartott nyolc edzés olyan nagy gondokat okozott, akkor ezért is én vagyok a felelős.      – Talán a túledzettség került legtöbbször szóba a sikertelenség okainak keresése során. Ezt a feltevést az orvosi vizsgálatok alátámasztották?              – A Sportkórházban dr. Györe István által elvégzett mérések szerint nagyon jó fizikai állapotban voltak a fiúk. Ők is ezt hangoztatták még Pekingben, az előfutamok előtti napon is, miközben naphosszat a számítógépek előtt ültek és levelezgettek. A kedvenc mondásuk az volt, hogy „leutazzuk a dánokat”…     – Azután jött a hidegzuhany: sem az elő-, sem a reményfutamból nem sikerült továbbjutniuk az első 12 közé.     – Ekkor viszont már nagy fáradtságra panaszkodtak. Más felvetés szerint nem sikerült az akklimatizáció, amiben lehet valami, hiszen Japánba két héttel előbb utaztunk ki, most viszont azt gondolták, egy hét is elég lesz. Az eredménytelenségbe az is belejátszhatott, hogy nem találtam el az optimális formaidőzítést. Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy több ok összejátszására volt szükség ahhoz, hogy ez az értékelhetetlen szereplés bekövetkezzen.     – Hogyan tovább?     – Korábbi tanítványaimmal megszakadt az együttműködés. Azt sem tudom, kivel és hogyan folytatják? Ami engem illet, az elért eredményeimet senki nem veheti el tőlem. Visszavonulok a Ferencvárosba, s ott igyekszem sikerekre éhes fiatalokkal foglalkozni. Természetesen, ha a szövetség bármilyen szakmai feladattal megbízna, készséggel állok rendelkezésre.(Forrás: JochaPress)