Varga Tamás a kétpárevezős olimpiai leszereplésérőlA pekingi olimpián mélyen a várakozás alatt szerepelt Varga Tamás-Hirling Zsolt férfi könnyűsúlyú kétpárevezőssel kapcsolatosan már korábban kifejtette véleményét Kiss László, az egység immár csak volt edzője. Most Varga Tamást (képünkön) kereste meg a Sportfórum azzal, hogy ő is mondja el: miként értékeli a történteket a versenyzők oldaláról nézve.     – Az egész éves felkészülésünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ennek számos oka van. Az első perctől nem értettünk egyet azzal, hogy két hónap alatt három Világ Kupa fordulón és két nemzetközi versenyen induljunk. Az sem tehetett jót, hogy ötször kellett bemérlegelnünk a könnyűsúlyban. A Kiss László által kiegészítésként erőltetett négypárevezéssel pedig sem a szövetségi kapitány, sem az edzőbizottság nem értett egyet. Az elmúlt négy év edzésmunkáját egyébként kemény munkával feldolgoztam, s grafikonokkal tettem láthatóvá: mi miért nem volt jó.        – Ellenérzéseiket közölték az edzőjükkel?     – Próbálkoztunk ugyan, de „Fater” (evezős berkekben mindenki csak így szólítja Kiss Lászlót) minden ősszel azzal jött elő, hogy amennyiben az ő követelményei nem valósulnak meg, akkor magunkra hagy bennünket.     – Eddig Kiss teljes vesztésre állna, ha nem hoznám szóba a vele korábban elért jelentős eredményeket…      – Ez tagadhatatlan, hiszen az én egyéni sikereimet követően már 2003-ban hatodikok lettünk a világbajnokságon, majd az athéni olimpián nagy küzdelemben az ötödik helyen haladtunk át a célvonalon. 2005-ben pedig eddigi pályafutásunk legnagyobb bravúrjaként világbajnoki címet szereztünk Japánban, Gifu városában.      – 2006 elején hat hétre Ausztráliába utaztak, amely utat máig is sokan megkérdőjelezik?     – Az a hat hét egészen biztosan jót tett nekünk, sikerült újra feltöltődnünk. Más kérdés, hogy véleményem szerint ott is túl korán kezdtük az intenzív munkát, s számos más, hátráltató tényező is adódott az év folyamán. Egyébként a 2006-os esztendőre eleve nem terveztünk kiugró eredményt, mert már akkor az olimpia volt a fő cél, annak igyekeztünk mindent alávetni.      – A világbajnoki 10. hely után 2007-ben már előbbre léptek az elért Vb-hetedik hellyel. Sőt, három héttel később megnyerték az Európa-bajnokságot!     – Ez az év valóban egészen jó lett volna, ha nem jön közbe a párom deréksérülése. Az Európa-bajnoki elsőség – amelyet a Vb-n második görögök legyőzése árán harcoltunk ki – azt bizonyította, hogy a 2007-es évet ismét élcsapatként zárhattuk.      – Ilyen előzményeket követően kellett volna jönnie a kiugró olimpiai szereplésnek.     – Sajnos edzőnk erre az évre alapvető újításokat épített be az edzésmunkánkba. A legfőbb változást az jelentette, hogy amíg korábban három hét kemény munkát követően két hét regenerációs időszak következett, idén ezt az utóbbi időszakot egy hétre csökkentette. Ha valamiért szóltunk, akkor az volt a válasz, hogy megszűnt bennünk a munka iránti alázat. Hiába mondtuk, hogy fáradtak vagyunk, nem tudtunk változtatásokat elérni. A parton egyébként már a korábbi években sem volt felhőtlen a viszonyunk, s ez a tény csak fokozta a nehézségeinket. Edzőnk teljhatalommal volt megbízva, s ő nem is engedett ebből. Jellemző, hogy a felmerült technikai nehézségek megoldására általam felkért edzőt, Forró Dezsőt szó szerint eltiltotta tőlünk.      – A feszültségeket hogyan próbálták meg legalább részben feloldani?     – A nézetkülönbségeket többször is jeleztük a szövetség vezetői felé, ezért Dunavarsányban Dávid Imre elnök tartott is egy megbeszélést, amelyen kölcsönös kompromisszumok születtek. Edzőnk ezt követően részben figyelembe vette a kapott visszajelzéseket.      – Az elmondottaknak némiképp ellentmondani látszik, hogy az elutazást megelőző Velence-tavi edzéseken úgy tűnt, nagyon jól megy a hajó. Az olimpián viszont már semmi nem sikerült. Nem lehet, hogy túl későn utaztak ki Pekingbe? Gifuba például már két héttel a verseny kezdete előtt megérkeztek.     – Pekingben való igaz, hogy csak egy hetünk volt az akklimatizálódásra, de a verseny előtt nem éreztük, hogy ez kevés lett volna. Sokkal fontosabbnak tartom ez egész éves túledzettség tényét, s ezt hangsúlyozva szeretném végleg lezárni ezt a periódust.     – A hírek szerint folytatja a versenyzést. Ki lesz az edzője?     – Maradok a Démász Bajai Spartacus Vízügy SC-ben, az edzőm kiléte viszont még bizonytalan. Október 20-tól edzésben vagyok, egyelőre Ficsor László útmutatásai alapján végzem az őszi, majd a téli munkát. Mellette bajai edzőmtől, Bartos Nándortól is kapok tanácsokat. Természetesen a tavaszi vízreszállásig ennek a kérdésnek mindenképpen el kell dőlnie.     – Párjával mi a helyzet?     – Zsolt ebben a tanévben az egyetemet helyezi előtérbe, s a tanulmányai mellett inkább csak a Vác Városi Evezős Club színeiben kíván 2009-ben versenyezni. Nekem viszont a 2002-ben a szalmonella fertőzés miatt kimaradt világbajnoksággal kapcsolatos hiányérzetem feloldására jó alkalomnak ígérkezik a következő év, amikor ismét egypárban ülök hajóba. Amennyiben kijutok a Vb-re, ott szeretnék minél jobb eredményt elérni.     – Melyek a távlati tervei?     – Mivel harminc éves vagyok, már a jövőmre is gondolnom kell. Ezért most azon fáradozom, hogy a civil életemet – párhuzamosan a versenyzéssel – megpróbáljam sínre tenni. Ezért is veszek részt a Budapesti Műszaki Egyetemen az „MBA” másoddiplomás képzésen. Ez persze nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy amennyiben nem jön semmi közbe, úgy 2009 őszén ismét összeüljünk Hirling Zsolttal. A  pekingi olimpiai eredménnyel ugyanis semmiképpen nem szeretnénk lezárni a nemzetközi szintű versenyzői pályafutásunkat.  (Forrás: JochaPress)