Skip to main content

Pétervári-Molnár Bendegúz második olimpiájára készülhet, miután az Európai Olimpiai Kvalifikációs Versenyen egypárevezősben kivívta a tokiói szereplés jogát. A siker hosszú, küzdelmes időszak lezárása, de a kvóta csak egy állomás, Bendegúz és edzője, egyben édesapja Molnár Zoltán többre vágyik!

Szívből gratulálunk a kvótaszerzéshez! Rió után a tokiói olimpián is ott leszel! Milyen érzés?
Nagy kő esett le a szívemről, most megpróbálom kiélvezni a sikert.

Milyen állapotban voltál Varese-ben, mennyire volt meg a kellő önbizalmad?
Abszolút megvolt az önbizalmam. Tudtam, hogy sikerülni fog, de volt bennem egy kis stressz, mert nem voltam olyan jó formában. A szegedi válogató után megfáztam, ez egy kicsit szétbombázta a felkészülésemet. Egy kicsit meg is ijedtem, de sikerült kihoznom magamból a legjobbat.

A közösségi oldaladon is kitértél az elmúlt időszak nehézségeire, úgy fogalmaztál tizenöt szívszorító kudarc van mögötted. Melyik volt a legfájóbb?
Az első a 2019-es linzi világbajnokság volt, majd a tavalyi Eb. Mindkettő után azt éreztem, hogy meg tudom csinálni és nem a mezőny végén van a helyem! Nagy motivációt adtak a folytatásra.

A mostani éned miben különbözik attól, mint amelyik a riói olimpiára készült?
Sokkal magabiztosabb és tudatosabb vagyok a felkészülés minden aspektusában.

Edződ, édesapád Molnár Zoltán mit mondott neked a verseny után?
Április negyedikén volt a születésnapja, megköszönte a szülinapi ajándékát. Megígértem neki, hogy ez lesz az ajándéka!

Mennyire gondolkozol azon mi lesz Tokióban?

Abszolút. Rióval ellentétben, ezúttal nem az olimpiai kvóta a fő cél, hanem egy jó szereplés az olimpián. A kvalifikációs verseny csak egy állomás volt. 2016-ban úgy voltam vele, hogy már a részvétel is nagy eredmény. Ez most is így van, de egy jó helyezéssel szeretnék hazatérni Tokióból.

Mennyi időd van pihenni? Visszatérsz edzőtáborozni a horvátok olimpiai bajnokaihoz, a Sinkovics-fivérekhez?
Pár nap pihenőt kaptam, jövő hét elején edzésbe állok, mert három hét múlva rajthoz állok a zágrábi Világkupán, majd utána ismét csatlakozom Sinkovicsékhoz.

Molnár Zoltán az 1988-as szöuli olimpián négyevezősben képviselte a magyar színeket Dózsa Ferenccel, Hompóth Ferenccel és Mitring Gáborral. Tanítványa, fia háromra növelte a család ötkarikás szerepléseit.

Mit szóltál a születésnapi ajándékodhoz?
Nagyon jól esett! Bendegúz még a stégen mondta is, hogy boldog szülinapot, Papa – újságolja Molnár Zoltán.

Mennyire érzékenyültél el?
Nagyon. De az nem az edző volt, hanem az apa. Edzőként az ember megtett, amit lehetett, onnantól az apa izgult.

Milyennek láttad Bendegúzt Vareseben?

Ezt fejben csinálta meg! Az első pályánál, a reggeli középdöntőben nagyon hideg volt, fagypont körüli volt a hőmérséklet és elhibáztam, hogy nem kentem be bemelegítőkrémmel és nagyon besavasodott. Azt lehetett látni a döntőben, hogy a mozgása nem a megszokott, hanem fejből ment. Sokkal több van benne és ezt ki is kell hozni az olimpiáig! Az elmúlt időszakban szép lassan lépkedtünk előre, de mostantól óriási lépéseket tehet.

Mennyivel több, jobb, miben másabb most Bendegúz, mint Rió előtt?
Gondolkodásban. Sokkal nagyobb az önbizalma, sokkal tudatosabban csinálja a versenyzést. Minden sportolómnak azt mondom, hogy minden verseny olyan, mintha az olimpia lenne csak kisebb a körítés. A világ élvonalában lévő versenyzők úgy fogják fel a versenyt, mint mi otthon, amikor a szokásos ellenfeleikkel csatázunk. Nekünk ezt tanulni kell.

Edzőként Bendegúzzal kapcsolatban mire vagy a legbüszkébb?
Hogy jó vele dolgozni. Szerencsém van, mert mindig jó versenyzőim voltak, akik mindig tanítottak. A munkához mindig alázatosak voltak és önmagukért mindig kiálltak. Haller Ákost, Dani Zsoltot, Szögi Lászlót is edzettem. Nagyon jó volt velük foglalkozni, ahogy Bendegúzzal is.

És apaként?
Sokszor sajnálom, mert nem szokványos az élete és ez nagyon sok lemondással jár. Ez a siker sok mindenért kárpótolta, különösen azért, ami az elmúlt négy évben történt, de nem szabad itt megállnunk. A cél, hogy az olimpián jó eredményt érjünk el.

Mindezt Molnár Dezső szövetségi kapitány is alátámasztja, ő is óriási örömként élte meg Bendegúz sikerét. “Megdolgozott ezért a sikerért, már a törökországi válogatón elért eredménye is azt mutatta, hogy meglesz a kvalifikáció.”