A Magyar Evezős Szövetség meglehetősen gazdag történelemmel rendelkezik, lévén az ország egyik legrégebben alakult sportági szakszövetsége, amely 2018-ban ünnepelte fennállásának százhuszonötödik évfordulóját. Alapítása 1893-ra datálódik. Hivatalosan 1913. január 1-jén a MEEOSZ (a MESZ elődje), amely ekkor már 26 tagegyesülettel rendelkezett, belépett a Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA, későbbi nevén World Rowing WR) tagjai sorába, hatodikként az országok között!
A legnagyobb magyartól a Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetségéig
A magyarországi evezőssport megalapítása Gróf Széchenyi István államférfihoz, a Batthyányi-kormány közlekedési miniszteréhez fűződnek. 1822-ben a „legnagyobb magyar” a sportág hazájában, Angliában látott egyetemi versenyeket, ezen felbuzdulva négy év múlva Angliából hozatott hajóján Pozsonyban vízre szállt, majd 1827-ben két angol barátjával Bécsből, Pozsonyba evezett. A gróf hamarosan megalapította az épülő Lánchíd mellett a Csónakdát, amely úri társasági egylet volt, és ebből alakult meg angol mintára 1841-ben az első magyarországi evezős klub, a Hajós Egylet, mely hazánkban az első evezősversenyt rendezte a Margit-sziget és a Redoute, a Pesti Vigadó elődje között. Az 1843. március 19-én tartott „regattán” Clark Ádám, a Széchenyi Lánchíd építésének vezetője és a budai Váralagút tervezője győzedelmeskedett „Béla” nevű hajóján.
Egyre többen kezdtek érdeklődni az „új” sportág iránt.
1893. március 12-én tíz klub részvételével alakult meg a Magyar Evezős Egyletek Országos Szövetsége, elnökévé Dr. Bedő Albertet – főerdőmestert, államtitkárt – választották. Nagy szerepe volt abban, hogy Magyarország 1896-ban a millenniumi ünnepségek keretében megrendezte az első nemzetközi versenyt, amelyen még I. Ferenc József magyar király is részt vett.
A magyar evezősök meghódítják Európát
A sportág nemzetközi közvéleménye hamar felfigyelt a magyar evezősökre, ugyanis az 1890-es években a bécsi versenyeken a Neptun négyese (dr. Perger Ferenc, dr. Pekár Gyula, Ádám Károly, Mészáros Ferenc) emlékezetes bravúrt hajtott végre azzal, hogy a megszerezhető huszonöt aranyéremből huszonhármat nyert meg.
A 20. század első éveinek kiemelkedő evezős-egyénisége, a több sportágban is jeleskedő Manno Miltiades, a Pannónia versenyzője, Magyarország, Ausztria és Csehország többszörös egypárevezős bajnoka volt, aki 1906-ban a Henley Royal regattán is győzni tudott. A magyar evezősök olimpiai debütálására 1908-ban, Londonban került sor, ahol Levitzky Károly megszerezve a sportág első olimpiai érmét, egypárevezős hajóban bronzérmet nyert. 1910-ben – meghívásra – indultak először férfievezőseink Európa-bajnokságon, ahol a nyolcas legénysége mindjárt bronzérmet szerzett. A harmincas évek elején sorra aratták le a babérokat versenyzőink az Európa-bajnokságokon. A franciaországi Liége-ben rendezett EB-n egypárevezősben Szendey Béla Európa-bajnok lett, aki a korábbi EB-ken két ezüstéremmel már ostromolta a trónt. 1938-ig 10 arany- (egypár- és kétpárevezősben, kormányos és kormányos nélküli kétevezősben, négyesben és nyolcasban), 10 ezüst- és 8 bronzérmet nyertek férfisportolóink. 1932-ben a Boday Pál–Kauser István kétpárevezősben, 1933-ban Götz Gusztáv–Machán Tibor kormányos nélküli kettesben győzedelmeskedett. Győry Károly és Mamusich Tibor 1935-ben kormányos nélküli, 1933-ban és 1934-ben kormányos kettesben (Goreczky László ill. Molnár László kormányzása mellett); 1932-ben kormányos nélküli négyesünk (Bartók László, Gyurkóczy Károly, Szabó László, Török Zoltán) ért elsőként a célba. Különleges sikersorozatot produkált nyolcasunk, három egymást követő évben (1933, 1934, 1935) is EB-aranyéremmel tértek haza. Nem meglepő tehát, hogy az 1909-ben az Európa-bajnokságon legeredményesebb nemzet számára alapított Glandaz-díjat 1932-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben is elnyerték a magyar evezősök!
A magyar evezés színvonalának elismerését jelentette, hogy 1933-ban Budapest rendezhette az Európa-bajnokságot, 1935-ben (a Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileumának tiszteletére) a Főiskolai Világbajnokságot. A sikeres lebonyolítás mellett mindkét versenyt 3 aranyéremmel tették emlékezetessé versenyzőink a maguk és a nagyszámú dunaparti néző számára. A fentiek után az 1936-os berlini olimpián elért negyedik és ötödik helyezés csalódást okozott.
Ugyanezekben az években indult meg hazánkban a női evezés, mert bár nők versenyzésére már az 1894. évi szegedi versenyen, s az azt követő években sor került, az első női evezős egyesület “Juventus” Első Hölgyevezős Club néven 1935-ben alakult meg, 31 taggal, egy négyes és egy nyolcas hajóval, s a Neptun Evezős Egylet vízitelepét használva.
Újabb olimpiai érem és a „hölgyválasz”
Talán a sors fintora, de ismét egy londoni olimpia kellett ahhoz, hogy magyar evezős léphessen fel az ötkarikás játékok dobogójára. 1948-ban kormányos kettesben az Európa bajnok Szendey Antal, Zsitnik Béla, kormányos: Zimonyi Róbert összeállítású kormányos kétevezős egységünk szerzett egy csillogó olimpiai bronzmedáliát. 1954-től már nők számára is rendeztek „Nyílt” Európa-bajnokságot, ez pedig a magyar evezős hölgyek dominanciáját hozta el. Kiemelkedik Pap Jenőné teljesítménye, aki egypárevezősben sorozatban négy aranyérmet szerzett a kontinensviadalon (1958-1961), és, akinek a sportágról szóló egyik legszebb irodalmi művet köszönhetjük, mint írta „a vizek szabadja lett”. Háromszor nyerte el az „Év női sportolója” címet. 1965-ben a magyar négypárevezősök (Pekanovits Mária, Szappanos Zsuzsa, Salamon Ágnes, Fekete Mária, kormányos: Komornik Margit) is Európa-bajnokságot nyertek, mint ahogy a magyar evezős hölgyek 1958 és 1967 között szerzett három ezüst-, és tizenhat bronzérme is korszakos eredmény az Európa-bajnokságokon.
Az Ezüstnégyes és a mexikói olimpia
1968-ban történelmet írt a Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal összetételű csapat. A magyar kormányos nélküli négyes máig felülmúlhatatlan teljesítményt nyújtott Mexikóvárosban. Az olimpiai döntőben a világverő NDK egységétől alig lemaradva a második helyen futott be a magyarok hajója. A tényekhez az is hozzátartozik, hogy négyesünk néhány nappal korábban óriási fölénnyel nyerte az előfutamokat, ha aznap rendezik a finálét, ember nem szoríthatta volna meg a magyar hajót. A döntő a nagy tengerszint feletti magasságon olyan gigászi küzdelmet hozott, hogy a négyes egyik tagja, Melis Zoltán elájult a célba érkezést követően.
Ismét a hölgyek
Az 1970-es hazai rendezésű Európa-bajnokság nem hozott kimagasló eredményt, öt évvel később azonban színre lépett Ambrus Mariann, aki világbajnoki ezüstérmet nyert. A fiatalon elhunyt egypárevezős két vb bronzérmet tett még hozzá kollekciójához, 1976-ban pedig döntőbe jutott a montreáli olimpián. Többször is elnyerte az „Év női sportolója” díjat. Ugyan születtek ígéretes korosztályos eredmények, de a következő sikerre 1989-ig kellett várni, ekkor Sarlós Katalin megszerezte az évtized első és utolsó érmét, a bledi felnőtt világbajnokságon kitűnő versenyzéssel harmadik lett.
A modern idők világbajnokai és világklasszisai, valamint a jövő ígéretei
1999-ben született meg a magyar evezés első férfi világbajnoki érme – ugyan nem olimpiai számban – de Kokas Gergely bronzérmet szerzett könnyűsúlyú egypárevezősben.
A legszebben csillogó medálra sem kellet már sokat várni! 2001-ben a luzerni világbajnokságon a Haller Ákos, Pető Tibor kétpárevezős megszerezte az első magyar világbajnoki aranyérmet, amelyet egy évvel később Sevillában újabb aranyérem követett.
Haller és Pető nyomdokaiba Hirling Zsolt és Varga Tamás lépett, a kétpárevezős egység az athéni olimpián elért ötödik hely után 2005-ben ért fel a világ tetejére, sőt később Európa bajnoki címet és Eb-bronzérmet is szereztek.
2010-ben már új generáció bontogatta szárnyait a világversenyeken, ennek egyik jeles képviselője a könnyűsúlyú egypárban versenyző Galambos Péter, akinek pályája számos óriási sikerrel van kikövezve. Kétszeres Európa-bajnok (2019, 2021), Eb-ezüstérmes (2017), világbajnokságokról pedig három ezüst-, (2010, 2016, 2019), és két bronzérme van (2010, 2013), emellett számos Világkupa-győzelemmel is büszkélkedhet.
Az évtized magyar menői közé tartozik még Juhász Adrián és Simon Béla, akik a kormányos Kolláth Vandával kiegészülve a történelem legőrültebb, leghihetetlenebb hajráját produkálták a 2017-es sarasotai világbajnokságon. A kormányos kettes az utolsó kétszáz méteren hajrázta le a mezőnyt és nyerte meg a magyar evezés negyedik világbajnoki aranyérmét. A Juhász- Simon páros kormányos nélküli kettesben 2016-ban Európa-bajnokságot is nyert, és az egypárevezős Pétervári-Molnár Bendegúzzal együtt kvalifikálták magukat a riói olimpiára. Bendegúz egypárevezősben ezt követően még két alkalommal (2021, 2024) vívta ki az olimpiai indulás jogát. A 2020-as években a Szabó Bence, Furkó Kálmán könnyűsúlyú kettes járult hozzá két Európa bajnoki arany-, egy Európa bajnoki ezüst, és két világbajnoki ezüstérmével a sportág nemzetközi eredményességéhez. ! Az utánpótlásban is szép számmal arattunk sikereket, példának okáért a 20-as U23-as Eb-ről férfi négypárevezős egységünk ezüstéremmel tért haza, de érdemes megemlítenünk az Olimpiai Reménységek Versenyét is, ahol serdülő válogatottunk az összetett, a férfi, és női pontversenyt is megnyerte.
A para evezős szakág is kiemelt fontosságú területe a magyar evezős sportnak, amely a fogyatékkal élők számára teszi lehetővé a testedzést és versenyzést. A szakág kiemelkedő versenyzői, Pető Zsolt többszörös ergométeres világ-, és Európa bajnok evezős ergométeren, többszörös világbajnoki résztvevő, valamint a sízéssel és biatlonnal is „kacérkodó” Lőrincz Krisztina riói paralimpikonunk.
Az evezés, mint kiemelt sportág; a sport, mint nemzetstratégiai ágazat
2019 szeptemberében ismét Magyarország adott otthont a veterán evezősök legnagyobb éves seregszemléjének, a Masters regattának. Ötvenkét országból közel 4000 sportoló állt rajthoz, köztük több mint háromszáz magyar. A legidősebb versenyző kilencvenhárom éves volt és 80 évnél idősebb sportolóból hetvenhatan neveztek a versenyre. A magyar evezős sport, mint kiemelt sportág 2018-ban történelmi léptékű kormányzati külön támogatásban részesült. A Magyar Evezős Szövetség és a klubok egymilliárd forint értékű eszközfejlesztési beruházást valósíthattak meg. Hajókkal, lapátokkal, ergométerekkel, motorcsónakokkal, mikrobuszokkal, infrastrukturális fejlesztéssel gazdagodott a magyar evezés, amely nem csak, mint élsport, hanem, mint rekreációs tevékenység is kiemelt fontossággal bír.
Az 1970-es tatai női Európa-bajnokságot követően 2024-ben Szeged (Maty-ér) adott otthont a Európa-bajnokságnak és az Európai Olimpiai és Paralimpiai Kvalifikációs Regattának. A rendezés önmagában is mérföldkő volt a hazai evezés láthatóságában és szervezési reputációjában.
A Tengerievezés (Coastal) szakág hazai elindítása és válogató rendszere a 2020-as évek közepére intézményesült (rendszeres MESZ-felhívások/versenyek, nemzetközi versenyek). Az IOC 2023. októberi elnökségi ülésén jóváhagyta a Beach Sprint versenyszámok közül a Solo, és Mix kétpárevezős számok Olimpiai versenyszámként való felvételét az evezős versenyprogramba, ezáltal az evezés ezen fajtája is kiemelt jelentőséggel bír szövetségünk számára.
Sportdiplomáciai sikerünk, hogy 2018-ban a FISA (World Rowing) kongresszusán Szántó Évát az Events (a versenyek rendezéséért felelős) Bizottság vezetőjévé választották, így a Council (Tanács) tagja lett, majd 2022-ben erre a tisztségre újraválasztották. A 2019-es kongresszuson a Council javaslatára beválasztották a Végrehajtó Bizottságba, 2021-ben és 2025-ben újra bizalmat kapott ebben a pozícióban. 2007 óta tagja az European Rowing Management Board-nak, ill. az Európai Evezős Szövetség 2018. évi formális megalakulása óta a szervezet elnökségének.