Hathetes távollétet követően hétfőn délben Londonon keresztül hazaérkezett a könnyűsúlyú kétpárevezés tavalyi világbajnok párja, Varga Tamás és Hirling Zsolt, akik edzőjük, Kiss László vezetésével először jártak az ötödik kontinensen. Kiss László Ferihegyen nyilatkozott a Sportfórumnak.

Forrás: JochaPress  – Ez az utazás valóban ugrás volt az ismeretlenbe, hiszen az éghajlat, az átállás, a rendelkezésre álló technikai eszközök, a hathetes távollét, külön-külön is jelentős bizonytalansági tényezőt jelentett. Összességében elmondhatom, nagyon hasznos volt az út, amely már az olimpiai felkészülést szolgálta.     – Mivel a pekingi játékokat is Magyarországtól távol rendezik, így az átállásnál szerzett tapasztaltok is rendkívül fontosak lehetnek. Ezt a kérdést hogyan látja?     – Ez az utazás kétszer olyan hosszú volt, mint a tavalyi nagy kalandunk, amikor Japánba, a világbajnokságra repültünk. Bruttó harminckét óráig voltunk úton, majd jöhetett a télből a nyárba való átállás fokozott igénybevétele. Nagyon sokat okosodtunk. Olyannyira, hogy legközelebb ez már úgy fog menni, mintha Csepelről átmennénk Soroksárra.       – Milyen szakmai körülmények vártak a magyar párosra?     – Minden ideális volt, ebben oroszlánrésze van az ott élő Shepherd-Juhász Zoltánnak, akivel egyébként annak idején, a nyolcvanas években még együtt eveztem a Ferencvárosban. Hajnalban és késő délután eveztünk, a közbenső időt pedig vagy pihenéssel, vagy tornatermi edzéssel töltöttük ki. A lényeg az, hogy mindenhol kellemes légkondicionált helyiségekkel volt dolgunk.     – Az elvégzett edzésmunkát hogyan minősítené?     – Ugyanúgy tudtunk evezni, mint itthon, a nyári időszakban. A második héten már majdnem a csúcson voltunk, a harmadik és az ötödik-hatodik héten pedig a maximumot sikerült kihozni a fiúkból. Ez azt jelenti, hogy voltak napok, amikor hetven kilométert is eveztünk.     – Az itthon az internet segítségével nagy látványosságszámba ment ergométeres Ob-részvételük nem okozott törést a munkavégzésben?      – Természetesen nekünk ott, a nagy melegben csak kiegészítést jelentett az ergózás. Talán szerencsénk is volt, mert két-három alkalommal olyan viharos szél fújt, amely lehetetlenné tette az evezést. Ilyenkor természetesen többet ergométereztünk.      – Hat hét elég hosszú idő. Nem jelentkeztek az összezártsági tünetek?        – Amikor megérkeztünk, belevetettük magunkat a munkába, de a harmadik héten már éreztem: muszáj egy kis lazítást beiktatni. Egy-egy fél napot kirándulgattunk, bruttó másfél napra pedig átrepültünk Sydneybe is. Ez a kis kikapcsolódás bőven megtérült a következő napok munkájának intenzitásában.      – Mennyi időt ad tanítványainak a visszaakklimatizálódáshoz?      – Ezt a hetet viszonylag könnyűre vesszük, ám hétfőtől már mi is ott vagyunk a válogatottakkal Dunavarsányban. Attól kezdve nincs kegyelem!