Sikerült az elsődleges cél, az olimpiai kvóta megszerzése a Varga Tamás Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárevezős egységnek! Örömük nem felhőtlen, de nagyon bíznak a közös sikerben! Először is, nagyon köszönöm mindannyiótok szurkolását, bíztatását! Nagyon jólesik!Szeretném, ha tudnátok arról is, hogy belülről milyen volt a világbajnokság.Az előzmények…Talán sokan látjátok, és tudjátok, hogy ha edzésről van szó akkor mi aztán igazán nem ismerünk határokat, és a legjobb tudásunkat nyújtva a maximumra törekszünk. Ez természetesen együtt jár azzal, hogy szinte egyáltalán nincs idő szórakozásra, hobbira, kapcsolatok fenntartására, sikeres tanulásra, és még sok-sok mindenre, amit egy normális, velünk egykora születésű állampolgár megtesz. Vagyis végtelen sok lemondással jár ez az egész. De ez mind nem baj, és ezt mi mindig is tudtuk, és vállaltuk.A felkészülésünk teljesen zavarmentes volt egészen tavaly októbertől kezdve. Mindketten brutál egyéni csúcsot húztunk 6000en és 2000en is, a hajó is jól ment, és ezt alátámasztja a kiválóan sikerült luzerni világkupa.De sajnos hiába tűnik úgy, hogy minden szép és jó, mégiscsak sportról lévén szó, bármikor bármi előfordulhat. Ez minket is utolért, és 3 héttel a vb döntő előtt egy teljesen ártalmatlan 10km-es nyugi szkiffelés közben elkezdett fájni a derekam, ami addíg fajult, hogy alíg bírtam kiszállni a hajóból, amit a Hangya vitt be a hangárba, mert én már nem bírtam. Másnap Győrbe mentem orvoshoz, ahol kaptam egy izomdöfést, amit következő héten is meg kellett ismételni. Vagyis próbáltuk oltani a tüzet. 1 hetet teljesen kihagytam, és az utána lévő edzéseket is óvatosan csináltam, nehogy megint megadja magát a hát…Ez persze azt hozta maga után, hogy egyáltalán nem találtuk az evezést a dublóban, nem volt egyetlen jó edzés, a könnyített tréningek miatt pedíg semennyire nem pörögtünk rá a vbre.A versenyről…Az előfutam borzalmasan ment. Izomból szenvedtünk, és nagyon gyorsan fáradtunk, mert szokatlan volt a magas tempó és a savasodás.A negyeddöntő egy fokkal jobb volt, nem is volt annyira fárasztó, így utólag kár, hogy nem próbáltuk határozottan megelőzni az olaszokat.A középfutam katasztrófális. Nem találtunk rá az ekkor már 3 hete elveszett egységre, erőnlétileg is idegen volt a hajsza, és ebben a mezőnyben ez nem fér bele…A kisdöntő… Azt csináltuk amit elterveztünk. Előző nap ráéreztünk egy picit a technikára, és végre tudtunk mutatni magunkból valamit. Azonnal az élre álltunk, és eléggé eljöttünk a többiektől, akik fej-fej mellett küzdöttek. A végén az Osztrák hajó indított egy halálfinist, és beindult mindenki, de ránk nem voltak veszélyesek. Valami hasonlót kellett volna az A-döntőben!!És végül…Elnézésteket kérem, hogy megint magyarázni kell az eredményt mint tavaj. Erre nem voltunk felkészülve, hogy ilyen baj jöhet, de mindezt átgondolva, és a tapasztalatokat leszűrve kell most már elkezdeni az olimpiai felkészülést.Csalódottak vagyunk, de nem ismerjük azt a fogalmat, hogy feladni.A cél ott van előttünk, és bízunk benne, hogy egy év múlva minden jó összejön majd, és minden balszerencse elkerül. Ahogy eddíg is, mi mindent meg fogunk tenni, a sikerért!!!A cikkhez hozzászólhatsz a www.hirlingzsolt.blog.hu oldalon