Elhunyt Ifj. Kammermayer Oszkár

Fájó szívvel tudatjuk, hogy kedves sporttársunk, Ifj. Kammermayer Oszkár 2011. március 22-én, hosszantartó betegség után, életének 86. évében elhunyt.

„Édesapám 1930-ban, ötéves koromban levitt a margitszigeti Neptun evezős klubba, egy kormányos skiff kormányülésébe tett, és felevezett velem a Római fürdőig – így kezdődött evezős pályafutásom.

Már 13 évesen skiffben egyedül eveztem a Margitsziget körül. Édesapámmal 1939-ben (14 évesen) leeveztünk Passauból, így már egész fiatalon eljegyeztem magam a Dunával és a nagyszerű, szép evezőssporttal.
A Magyarországhoz visszacsatolt Újvidéken, mint első magyar evezős részt vettem az ottani regattán, ami nagyon szép élmény volt. Majd jött a rossz és sötét háborús korszak, de én akkor is eveztem és vízen voltam, amikor a szigettel szembeni gabonamalmokat lebombázták.

1948-ban még a Neptun evezős klub színeiben junior korosztályban több versenyt és korosztályos bajnokságot nyertem. 1949-ben az államosítások miatt megszűnt Neptun klubból az M.T.E-be, a Vörös Meteor elődjébe igazoltam. Itt 1949-ben Ormándi Sándorral Főiskolai Világbajnokságot nyertem dublóban, majd országos bajnokságot is. Itt sok évig versenyeztem, majd versenyző edző lettem, később rendes edzőként folytattam. A Meteorban kineveltem egy sculler generációt (Bohn István, Fabinyi József, Árgay Miklós, Zarándy-testvérpár), akik akkoriban sok versenyt és bajnokságot nyertek.

1970-ben Zsitnik Béla, a MESZ akkori főtitkára megkért, hogy nézzek körül Agárdon, mert hátha lehetne ott evezős életet teremteni. Ott bizony semmi nem volt, sem csónak, sem aki evezne, csak víz volt – a Velencei-tó. De ez így volt szép, komoly, nagy feladat! A saját elgondolásaimat tudtam megvalósítani, vagyis egy igazi párevezős sportiskolát teremteni először Magyarországon, 10-11 éves gyerekekkel. Két év múlva, 1973-tól kezdve egymás után évekig nyerte a Velence-tavi Vízisport Iskola a korosztályos versenyeket, bajnokságokat. Olyan evezősöket neveltem, mint pl. Ódor Lajos hétszeres skiff, ötszörös dubló és ötszörös négypár bajnok.

Közben 1972-től a veterán evezésben is részt vettem, először az MTK nyolcasában, majd dr. Harmath Zoltánnal évekig dubló versenyben indultunk. 1980-ban visszajöttem Budapestre, ahol az FTC-ben, majd az MTK-ban, végül a Csepel Evezős Clubban edzősködtem, és onnan 1985-ben mentem nyugdíjba mint főállású edző.”

Így mutatta be magát egykor Kammermayer Oszkár, mindenki Oszi bácsija. De ezek szinte csak a száraz tények. Mi, akik ismerhettük őt, tudjuk, hogy milyen odaadással, lelkesedéssel és szeretettel versenyzett és dolgozott az evezős sportban. Mindene volt az evezés. Kitartó munkáját 1949-ben a Magyar Köztársasági Sport Érdemérem ezüst fokozatával, 1993-ban és 2010-ben a Magyar Sportért kitüntetéssel is elismerték.

Hiányozni fogsz, Oszi bácsi, mindannyiunknak!

Hír kategóriák: