Jövőre Masters VB a Velencei-tavon!

A szervezésről, a megújuló helyszínről és feladatairól Pignitzky Bori, a Magyar Evezős Szövetség főtitkára mesél:

2019 őszén Magyarország rendezi az evezős Masters regattát, a veteránok legnagyobb jövő évi seregszemléjét. A Velencei-tavon szeptember 11-15. között kerül sor a teljes joggal világbajnokságnak aposztrofált versenyre. Pignitzky Bori, a Magyar Evezős Szövetség márciusban kinevezett főtitkára pörgős időszakban kapcsolódott be a MESZ munkájába: egy jól szervezett Masters VB mellett, jobb marketingkommunikációt vizionál, szeretné, ha az evezés méltó helyére kerülne a köztudatban.

Túl vagy az első féléven. Milyen volt az első hat-hét hónap és mik a legfontosabb célkitűzéseid?
Nagyon megtisztelőnek éreztem a lehetőséget és az elnökség által megszavazott bizalmat, hogy korábbi evezősként ilyen pozícióba kerülhetek sportágam szakszövetségénél – újságolja a főtitkár, aki tizenhat évet töltött el aktívan a sportágban, egyetem mellett a Magyar Karate Szövetségnél majd nevelőegyesületénél a Danubius Nemzeti Hajós Egyletnél klubmenedzsereként kezdte bontogatni szárnyait sportvezetőként, dolgozott egy sportáruházláncnál, a Budapest Sportirodánál, a londoni olimpián és paralimpián, majd egy amerikai vállalattól érkezett a MESZ főtitkári székébe. Édesapja nyomdokaiba lépett, Pignitzky Péter az atléták és a sízők szövetségében töltötte be ugyanezt a posztot. Többszörös magyar bajnok, a tengeri vb-n is dobogóra állhatott, teljesítette az Ironmant és négyszer lefutotta a maratont. Azt vallja, számára az evezés komplex élményt adott és alapvetően meghatározza személyiségét.
Főtitkárként a kezdet érzelemdús volt, utána jött a fekete leves. Ez a tevékenység sokkal nehezebb és összetettebb, mint amire számítottam, de továbbra is megtiszteltetésnek tartom, hogy ezt a feladatot végezhetem. Szeretném, ha a szövetség jobb marketingkommunikációt végezne, ha a segítségünkkel a klubok önállóbak tudnának lenni.

Mi okozza a legnagyobb nehézséget számodra?
Számomra az emberi tényező a legnagyobb kihívás. A sportban nagyon sok feszültség van. A természetem révén megpróbálok mindenkinek és mindennek megfelelni, ami persze lehetetlen. Nagyon szeretném, hogy szövetségünk és sportágunk jól működjön, hogy tudjam támogatni a szakmát, hogy eredményesek legyünk, de közben azt érzem, hogy habitusunkból és a körülményekből adódóan vannak olyan elvárások a másik oldalon, amelyeknek az ember soha nem tud megfelelni.

A saját mércédnek megfelelsz?
Nehéz... de talán ez motivál és visz mindig előre.

Más tekintetben is magasan van a mérce, hiszen 1996 után ismét mi adhatunk otthont a Masters világbajnokságnak! Már csak alig több mint háromszáz nap van a sukorói versenyig, mi történt eddig?
Márciusban kötöttünk szerződést társszervezőnkkel, a Canoe Kft.-vel, amely számos világverseny megszervezésében és lebonyolításában vett részt, a nemrég sikeresen megrendezett budapesti birkózó világbajnokság is a nevükhöz fűződik. Mindehhez a MESZ adja a szakmai hátteret: Herkules János, alelnök a versenyigazgató, ő biztosítja az informatikai hátteret is, Szántó Éva a nemzetközi versenybírók felelőse, neki hatalmas tapasztalata van a sportágban, a rendezvény szervezés és a FISA elvárásai terén is. Segítsége nélkülözhetetlen, neki van a legnagyobb rálátása arra, hogy kell egy ilyen világversenynek „kinéznie”. A szervező bizottság elnöke Jakócs György, Deák Csaba elnökségi tag pedig a Velencei-tavi pályáért felel. Az én feladatom a nemzetközi szövetséggel való kapcsolattartás.
A világbajnokság szót egyébként csak mi használjuk, mert ez valójában regatta! A kettő között az a különbség, hogy a vb-n világbajnokot hirdetnek, míg a regatta minden futamának nyertese győztes és tulajdonképpen világbajnokot nem hirdetnek.
Június végén a FISA Masters bizottsága a helyszínen járt és a lebonyolítás minden egyes feladatát leegyeztettük.
A Velencei-tavon négy és fél napon keresztül zajlik majd a regatta, az első nap kivételével napkeltétől napnyugtáig három perces futamok lesznek. Idén a tengerentúlon, Sarasotában rendezték a versenyt, az utazással járó költségeket kevesebben tudták vállalni és az időjárás is rendkívül emberpróbáló volt, viszont Magyarország rendkívül vonzó desztináció, négy-ötezer versenyzőre és tizenötezer beülőre számítunk, a legutóbbi Európában rendezett regattán átlagosan három versenyszámban indultak a résztvevők, akik családdal, barátokkal érkeznek, összesen nyolc-tízezer főt várunk.

Már csak egy jó pálya kell! Lesz?
A Velencei-tavi pálya korszerűsítés alatt áll, problémát jelent, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma létesítményfejlesztési támogatásának egy része még nem érkezett meg és egyelőre szerződést sem kötöttek velünk. De mindez szerencsére nem veszélyezteti a rendezvényt.
A pályán újjáépítik a támfalat, az új rézsű kevésbé veri majd vissza a hullámokat, új bóják kerülnek ki és aszfaltút épül a pálya mellé. Felújítják a kőházakat és részben a céltorony is megújul.
Az infrastruktúra döntő hányada időszakos, mobil építmény lesz, így a tribün, a színpad, a kiszolgáló helyiségek és a versenyirodák is. A helyszín kibővül a pályától észak-keleti irányban található területtel, amely az EFOTT-nak szokott helyet adni, parkolóhelyből is több lesz a megszokottnál. Az igényeknek megfelelően tervezünk egy kempinget is. A pálya végénél lévő félszigeten lesznek a vízre szálló és kikötő stégek, ennek közelében tároljuk majd a több mint százötven bérelhető hajót. A színpadon közösségi események, kulturális programok zajlanak majd.
Hamarosan megkötjük a szerződést a MÁV-val, ami lehetővé teszi, hogy a verseny ideje alatt a gyorsvonatok megálljanak Velencén, de tárgyalunk arról is, hogy a versenyre érkezők kedvezményes menetjeggyel utazhassanak. A megállóhely és a pálya között különbusz fog ingázni.
A versenyen mintegy ötszáz fő dolgozik majd, több mint háromszáz önkéntest fogunk bevonni a lebonyolításba.
Már futottak be szállás igények, a tó környékén, Székesfehérváron és Budapesten kerülnek elhelyezésre a versenyzők és hozzátartozóik. Hamarosan magyar-angol nyelvű tájékoztató kiadványt adunk ki, tervezés alatt áll a verseny grafikai arculata, a teljes versenyprogram kialakítása, véglegesítése.
Nevezésre és hajóbérlésre jövő februártól, július végéig lesz lehetőség az interneten. A rendszert a FISA amerikai partnere működteti, a bérelt hajókat pedig a Fillippi fogja szolgáltatni.
Egyébként 1996-ban nagyon rossz idő volt, esett és fújt. Ha valamiért szurkolni kell, az a jó idő, a többit megoldjuk!

Mikor lesz a főpróba?
A kötelező tesztverseny július első hétvégéjén az Országos Bajnokság lesz. Ekkor próbáljuk ki az ötszázas időmérést, a vízi közlekedés rendszerét, ezért az ezer méteres versenyszámokat egy napra kell terveznünk.

Mit gondolsz a világ legrangosabb Masters versenye mennyire fogja meghozni a hazai veteránok kedvét az evezéshez?
Alapvetően a magyar mastersek nagyon aktívak, sokan készülnek a regattára. Biztos vagyok benne, hogy olyanok is rajthoz állnak, akik régóta nem ültek hajóban, bízunk abban, hogy ők visszatérnek az evezéshez, vagy akár a gyermekeik, unokáik is kedvet kapnak hozzá.

A Danubius Nemzeti Hajós Egylet nyolcasa összeáll? Amiben te magad is ott voltál és szereztél öt bajnoki címet, a többi között Szántó Évával.
A főtitkári feladataim mellett sajnos a mozgásra, a sportolásra már nem marad elég időm, de úgy tudom a lányok „mozgolódnak”.

A kilencvenes évek második felében sorozatban tizenegyszer nyert magyar bajnoki címet a DNHE női nyolcasa, mitől mentek olyan jól a hajóitok?
A Danubius alapvetően nem váltott evezős klub volt, viszont nagyon jó párevezősei voltak. Például Ferenczi Dóra és Kulifai Krisztina, akik 1992-ben ifiként legyőzték az olimpiai résztvevő Kapócs Anikó, Punk Edit kétpárevezőst az Ob-n.
Szabó Károly és Dr. Péchy Özséb ötlete volt, hogy a sok ügyes danubiusos lány üljön be a nyolcasba. Furcsa terv volt, hiszen nem hogy hajónk, lapátunk is alig volt. 1994 tavaszától szisztematikusan készültünk, de versenyzési lehetőségünk nem volt, nem tudtuk hol tartunk, ráadásul olyan tradicionális klubok nyolcasaival kellett felvennünk a versenyt, mint a Csepel, az MTK, vagy a Szeged.
Az 1994-es szegedi ob-n sem tudtuk felmérni hol tartunk, mert végül nem került sor előfutamra. Aztán a döntőben a rajttól kezdve ott voltunk az első háromban, majd féltávtól egy hajóval vezettünk.
Attól az érzéstől még most is kiráz a hideg! Az utolsó ötszáz méter eufóriában telt.
A rajt előtt arról beszélgettünk, milyen jó lenne a dobogón végezni, mert akkor a hagyományok szerint a vízen hallgathatnánk meg a Szózatot. Sikerült…

Mi váltana ki belőled hasonló eufóriát főtitkárként?
Az, hogy ha valaki megkérdezi melyik sportággal foglalkozom és azt mondom evezés, akkor ne az legyen az első kérdése, hogy kajak, vagy kenu! Azt szeretném, hogy az evezés kerüljön a méltó helyére a köztudatban. Egy olyan sportágat, amelynek Magyarországon százhuszonöt éves hagyománya van, ne keverjék össze semmi mással!

Hír kategóriák: