Az evezés több mint „vízen járás”: Az evezés által intenzíven behatolunk az ember természetes környezetébe (víz, föld, levegő, napfény). Az evezést csapatsport aspektusából nézve : „vezető szerep felvállalása”, „együttműködés”, „együttes ritmuskeresés és találás”, … által megismerjük saját testünket. Az evezés tanulása, elsajátítása érdekfeszítő és feledhetetlen tud lenni, ha a gyors mozgástanulás nincs korlátozva. Sportágunk régi tradíciókkal bír, ami az optimális evezéstanulás útjának kitalálására is vonatkozik (Machán Tibor: Az evezés művészete. 1943, Bartók Ernő: Evezős ABC. 1974., …). Az itt bemutatott koncepció, figyelembe vesz sok bevált módszert, beleértve az evezős oktatók tapasztalatait és ismereteit. Sajnálatos, hogy tanulóink koordinációs képességei az utóbbi évtizedekben meglehetősen leromlottak, ezért sok gyerek számára a szkiff közvetítő szerepet tölthet be az egyszerű mozgástól az összetett, igényes mozgáskoordinációig (csapatevezésig) bezárólag. Az evezés-tanulás kezdeti lépéseinél ezért gyakran használunk szkiffet. Elvitathatatlanul a karcsú szkiff „kiülése” egy sajátos kihívást jelent: magával ragadó, amikor valaki látszólag könnyen a vízen siklik. Ugyanakkor szintén magával ragadó, amikor egy négyesben az evezősök összhangban, közösen lendületet találnak és a tollakat azután vízérintés nélkül vízfogáshoz vezetik.

Alapvetően ezen alapképzési módszertan két célt foglal magába, ami a motorikus oktatási célokat illeti:

1. A csapathajóban résztvevők együtt, és egymással összhangban legalább egy 5-km-es szakaszt folyamatosan le tudjanak evezni (benne minden manőverrel).
2. A minden résztvevőknek lehetőleg úgy kell uralni („kiülni”) a szkiffet (alternatíva: evezés széles egypárevezősben), hogy az összes manőver helyzetet külső segítség nélkül végre tudja hajtani, valamint a hajó evezés közben irányt tudjon tartani.

Minkét hajófajtánál az evezős mozgást jellemző jegyeknek stabilnak és dinamikusnak kell lenniük.

Evezősök kiképzésének változatai, amin keresztül az oktatás megvalósulhat: