Koszorúzott a Hagyományőrző Bizottság

2008. március 7-én, pénteken délben 12 órakor megemlékezést tartottunk a Szondi utcai templomban Szendey Antal sírjánál. A koszorúzáson jelen volt Szendey Antalné Aranka és Mészáros Béla a család, Ott Zsuzsa főtitkár és Pál Tibor a MESZ, továbbá Kammermayer Oszkár, Latinovits Szaniszló, Sándor István, Rakitai Zsuzsa, Bertényi Hanna, Ribári Katalin, Csikós József és Kisfaludi Júlia az evezőssportolók képviseletében. A 60 évvel ezelőtti sportsikerre - az 1948. évi londoni Olimpián nyert bronzéremre -, a csapattársra, a barátra Zsitnik Béla emlékezett az alábbi meleg szavakkal.Kedves Aranka!Kedves Evezős Barátaim!Emlékezni jöttünk a Szendey Tóni barátunk hamvait őrző urnához, az1948. évi Londoni Olimpiai Játékok 60. és születésének 93. évfordulója alkalmából.Szendey Antal a magyar evezőssport egyik nagy egyénisége volt. Sportpályafutása alatt rövid időn belül kimagasló eredményeket ért el.1915. március 7-én született és 1934-ben, mint középiskolai tanuló ismerkedett meg az evezéssel és lett a Pannonia Evezős Club tagja. Óriási tehetségét igazolja, hogy első éves evezősként junior OB-t nyert csapatban; egy év múlva, 1935-ben a Pannonia felnőtt nyolcasába válogatták és tagja lett a luzerni Európa Bajnokságon győztes egységnek.1936-ban a Berlini Olimpiai Játékokon nyolcasban indult, de teljesítményük csak az ötödik hely eléréséhez volt elegendő.1937-ben az amszterdami Európa Bajnokságon kormányos nélküli négyesben bronzérmes helyezett volt.1938-ban Milánóban ezüstérmesek lettek nyolcasban.1938-1946 között katonai szolgálatok, a második világháborúban való részvétel, francia hadifogság, politikai meghurcolás miatt kénytelen volta sportolást szüneteltetni.1946-ban, 8 év kihagyás után, 31 évesen ismét lapátot fogott a kezébe, a 92 kg-os versenysúly helyett 60 kg-os testsúllyal! Óriási akaraterővel, teljesen legyengülve kezdett el edzeni, de versenyezni csak egy év elteltével volt képes.1947-ben az Országos Bajnokságon három hajóegységben volt győztes és a luzerni Európa Bajnokságon kormányos kettesben velem és Latinovits Szaniszlóval (Stancival) megnyertük a versenyszámot.1948-ban a Londoni Olimpián ugyancsak kormányos kettesben indultunk, de a kormányos Zimonyi Róbert volt. Győzelmi esélyesként indultunk, de nagy igyekezetben óriási taktikai hibát vétettünk és meg kellett elégedni a harmadik hellyel és az aranyérem helyett a bronzzal. Ez a harmadik hely és a vele járó bronzérem a magyar evezőssport első olimpiai dobogós helyezése és érme.Tóni ezt követően a versenyzést befejezte.Összesítve az elért eredményeket és figyelembe véve a körülményeket, két versenyidőszakot regisztrálhatunk. Az egyik 1934-1938 között, a másik kilenc évvel később 1947-1948 között. Az első időszakban négy év alatt Európa bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet nyert, olimpiai játékon ötödik és hét esetben országos bajnok. A második időszakban - kilenc év kihagyás után, immár 32 évesen - két éven belül Európa bajnoki arany- és olimpiai bronzérem birtokosa lett, valamint öt esetben Magyarország bajnoka. Úgy gondolom, hogy az ő versenyzői pályafutása az ismert körülmények tudatában egyedülálló.Versenyzését befejezve elvégezte a Testnevelési Főiskola edzői szakát és tudását, tapasztalatait budapesti és győri egyesületek versenyzőinek adta át. Edzői tevékenységre külföldről is kapott meghívást, de szerződéskötésre - saját elhatározásából - nem került sor. Az edzőséget befejezve visszatért a fővárosba, és mint üzemi főtiszt tevékenykedett nyugdíjazásáig.Életútját házasságának 59. évében fejezte be, imádott feleségének és leányának hátrahagyásával 1994. május 6-án.Emlékét megőrizzük és példaképül állítjuk az ifjú evezős nemzedék elé.Tónikám, továbbra is nyugodj békében!

Hír kategóriák: