Tanult szakmáját már régen elfelejtette Kiss László, aki élete eddigi ötven évét szinte végig a vízen vagy annak közelében töltötte. Apránként elkötelezte magát az evezés mellett. Olyannyira, hogy már el sem tudna más foglalatosságot képzelni magának, mint az evezést. Szerencsére, hiszen a Ferencvárosi EC vezetőedzője nevelte fel a magyar evezés újabb világbajnok kettősét, a Varga Tamás (Démász Bajai Spartacus Vízügy SC) – Hirling Zsolt (Váci Evezős Club) összetételű könnyűsúlyú párost.
Forrás: Sportfórum – JochaPress- Eredetileg a Csepel Vas- és Fémművekben dolgoztam, de ahogy egyre jobban ment az evezés, úgy lettem “munkaidőkedvezményes” élsportoló. – Több világversenyre is kijutottam, így például a moszkvai (1980) olimpiára is, ahol a magyar nyolcas tagjaként hetedik lettem. Pályafutásomat 1982-től a Ferencvárosban folytattam, ahol még versenyzőként edzői feladatokkal is megbíztak. Szerencsém is volt, hiszen a kezdőket “átugorva” mindjárt serdülőket és ifiket kaptam a kezem alá. Mivel a Fradiban egyre kevesebb volt a pénz, így a négy edzőből előbb csak kettő maradt. 1990-ben pedig azon vettem észre magamat, hogy ebben a tradíciókban gazdag szakosztályban én vagyok az egyetlen ember, aki az összes versenyzőért felelek. Kiss László kemény legény, nem hátrált meg. 1990-től tizenhárom éven keresztül reggeltől késő estig a csónakházban vagy a vízen volt. A kezdőktől a felnőttekig, futószalagon vezette az edzéseket. A mennyiségi munka mellett még a minőségre is maradt ereje, hiszen már 1997 óta folyamatosan ott vannak versenyzői a nemzetközi porondon. – Igyekszem itthon és külföldön egyaránt nyitott szemmel járni, s minél többet ellesni mások szakmai titkaiból. Ráadásul valószínűleg jó döntéseket hoztam a versenyzők kiválasztásánál is. Az első, komolyabb nemzetközi eredményem 1997-ben született, amikor Kokas Gergely és Weller Ferenc a kormányosnélküli kétevezősben a Vb-n hatodik lett. Ez az eredmény azért volt különösen értékes, mert a hetvenes évek közepétől magyar egység nem jutott evezős Vb-n döntőbe. 1998-ban ugyan “megégtem” egy kormányosnélküli négyessel, azóta viszont folyamatosan jó passzban vagyok. 1999-ben Kokas Gergely könnyűsúlyú egypárban Vb-bronzérmes lett. 2001-ben Varga Tamás ugyanebben a számban Vb-ötödikként zárt. 2003-ban egyedüli ferencvárosi edzőként három egységet is kijuttattam a milánói világbajnokságra. Közöttük az egyik az abban az évben összeült Varga Tamás-Hirling Zsolt kettős volt, akik ott újoncként hatodikként haladtak át a célvonalon. A Milánóban kiharcolt döntős helyezésig rengeteg dolognak kellett megtörténnie ahhoz, hogy ez az egység egyáltalán összejöhessen. Kissnek nagyon oda kellett figyelnie, hiszen egy páros összeválogatása ugyancsak nem könnyű feladat. – Varga Tamás eredetileg egyesben versenyzett, s nem is rosszul, hiszen világbajnoki ötödik helyig is eljutott. Ám miután a könnyűsúlyú egypár nem olimpiai szám, ezért elhatározta: mindenképpen átáll párosra, hogy részt vehessen olimpiákon is. 2002 őszétől lázasan keresgéltük azt a lehetséges partnert, akivel legjobban együtt tudna evezni. Mivel klubtárs nem akadt, legalább hat aspiráns többszörös kipróbálását követően állapodtunk meg az akkor még csak tizennyolc éves, váci Hirling Zsoltnál. 2003-ban, alig féléves, közös munkával már bejutottak a Vb-döntőbe (6. hely), Athénben, az olimpián pedig léptek egyet előre (5. hely). Sőt, kis szerencsével előbb is végezhettek volna. Az idei Vb-re viszont egyértelmű elhatározással mentek ki: világbajnokok akarnak lenni. A kemény edzésmunka és az összeszokottság még számomra is kicsit meglepő eredményt, biztos világbajnoki győzelmet hozott. A feladat nem könnyű, hiszen meg kell őrizzem őket ezen a szinten a pekingi olimpiáig. Intő példa is áll előttünk: a kétszeres világbajnok Pető Tibor-Haller Ákos duó esete, akik szétestek Athén idejére. Tehát jó lesz odafigyelni és valóban mindent megtenni, hogy ez ne ismétlődhessen meg.