Az evezőcsapás leírása

Párevezés
Az evezéstechnika fejlődésének hosszú története során különböző elméletek születtek a helyes evezőcsapásról. Ezekkel itt most nem foglalkozunk. Az ideális csapás eszményképének leírása alapjában véve biomechanikus vizsgálatokon nyugszik.
Az evezés egy ciklikus mozgási folyamat. Ennek leírása a mozgási folyamat tetszőleges időpontjában elkezdődhet. Mi az evezőlapát kiemelése (szabadítás) utáni időponttal kezdjük.
Előre gurulás
A lapáttollak vízszintesen állnak. A kezeket lendületesen, de nem hirtelen a térd elé hozzuk. A felsőtest, majd a guruló ülés (kocsi) követi a kezek mozgását a hajó fara felé. Ne tartsunk szünetet sem hátsó helyzetben, sem a felsőtest felegyenesedésekor. Az evezős ebben a fázisban mozdulataival azt akarja elérni, hogy a szabad siklási szakaszban a hajó mozgását feleslegesen erős gyorsítással ill. fékezéssel ne zavarja. A guruló mozgás fékezése a gurulással megegyezően, lassan és folyamatosan történjen.
Kinyúlás (Egészen elől ütközésig gurulva)
Az elülső helyzetből a vízfogás késedelem nélkül történjen. A kiindulási helyzet: az evezős majdnem ütközésig a far felé gurul. A lábtartó úgy van beállítva, hogy az alsó lábszár merőleges (az alsó lábszár a merőlegessel 0-10^o-os szöget zár be) és a térd (az alsó és a felső lábszár között), 45-60^o között van. (A lábtartó beállítása: a gurulóülés szintje alatt 15-20 cm merőlegesen; sínek beállítása (előretartás): a forgótól (tulipántól) számítva 4-12 cm). A felsőtest felfekszik a felső lábszáron, ezáltal egy kisebb, 25^o-os csípőszög keletkezik (a felső lábszárt ill. a csípőt és a vállat összekötő képzeletbeli vonal között). A felsőtest kinyúlási szöge, 10 és 30^o között van (felsőtest szög: a csípőt és a vállat összekötő vonal a merőlegeshez képest). A vállakat a lehető legnagyobb mértékben a hajó fara felé előrehozzuk. A karokat kinyújtjuk, de nem túlságosan. Az alsókar és a kézfej felső része egy egyenes vonalat képeznek. A fejet egyenesen, tengelyirányba tartjuk. A tekintet a hajó fara felé néz. A térdeket kissé szétnyitjuk. A „forgó (tulipán) előtt” az evezőlapát evezési szöge (kinyúlási szög) 60-70^o vagy több (az ortogonális helyzettől mérve).
Vízfogás
Ebből az előrehajló testhelyzetből függőleges tollakkal a lehető legrövidebb idő alatt vizet fogunk. A tollakat már a levegőben a szabadítás után a legkisebb sebességre "fékezzük". Magától értetődő, hogy az evezőtollak nem csak akkor állítanak elő hajtóerőt, amikor azokat a vízben a hajó haladási irányával ellentétes irányba mozgatjuk, hanem különösen akkor, amikor azokat a vízben a haladási iránnyal rézsút mozgatjuk. A hidrodinamikus liftnek köszönhetően (NOLTE) a tollak mozgási irányával rézsút a tollak hátsó oldalánál egy szívóerő keletkezik, mely tartalmaz egy erőkomponenst, ami a haladási irányban hat. Ez a szívóerő azonban csak akkor keletkezik, ha a tollakat kellő sebességgel "evezzük a vízbe". Ahhoz, hogy a vízfogás a kellő lapáttollsebességgel történjék, az elkerülhetetlenül felfröccsenő vízsugárnak nem szabad sem a hajó fara, sem a hajó orra felé, hanem kizárólag függőlegesen felfelé loccsannia. Ebből az összefüggésből következik, hogy a vízfogás után, azzal egy időben villámgyorsan kell nyomást kifejteni a lapáttollra (tömör vízfogás).
Áthúzás
A gyors erőkifejtés után a lapátnyélen a húzási sebességet folyamatosan növelni kell. A testnek, mely egy rugóhoz hasonlóan a lábtartó és a lapátnyél között kifeszül, a lehető legrövidebb időn belül kell a hajtóerőt a tollra juttatnia. Ehhez a tolóerőt a lábszárfeszítő izom (térdszög nyitása) és a hátizom (csípőszög nyitása) egyidejűleg adja, mely a nyújtott karokon keresztül jut el a lapátnyélre, majd a villára. A test egyes részei által kifejtett erőket úgy kell csatolni/összesíteni, hogy a lábszárak folytonos nyújtását (a térdszög nyílik) a felsőtest állandó hátrahajlása kíséri. A válltengely tehát a hajóorr felé történő áthúzásnál megelőzi a csípőtengelyt.
Kézvezetés
A karok először aktívan hajlanak, amikor is a kezek a térd felett elhaladnak, és a lapát elhagyja az ortogonális helyzetet. A derékszöget elhagyva a bal lapátnyél halad a jobb felett (A villák között kb. 0,5-1,5 cm magasságkülönbség van, a baloldali a magasabb.), és a jobb nyél a bal előtt halad. A jobb kéz ezáltal mind az áthúzás, mind az előrekocsizás alatt közelebb van a testhez.
Véghúzás
Ebben a fázisban a felsőtest 20-30^o-ig hátrahajlik (határesetekben 10^o-ig; a hátszöget a függőleges és a vállat ill. csípőt összekötő képzeletbeli vonal között mérjük), és ezáltal egy stabil támasztékot biztosít ahhoz, hogy a kezekkel erősen tudjuk az evezőcsapást befejezni.
Ilyenkor a kezeket a vízszintes síkon a váll felé, a függőlegesen pedig a mellkas alsó magasságában húzzuk a test felé. Az optimális villamagasság 16-19 cm.
Kiemelés (Szabadítás)
A tollakat úgy emeljük ki, hogy a vízfogásnál leírtakhoz hasonlóan a víz sem a hajóorr, sem a hajófar irányába ne fröccsenjen. Ez csak úgy lehetséges, ha a toll előtt a nagy lendület miatt keletkezett "vízhegy" egészen a kiemelésig megmarad. Ez megint csak akkor lehetséges, ha az összes izomcsoport optimális csatolásának köszönhetően keletkezett áthúzó sebesség a lapátnyélnél megmarad. Az áthúzás végén a kezek kissé lefelé mozognak és a tollat "kievezzük a vízből".
Figyeljünk arra, hogy a toll felső éle ne emelkedjen a toll előtt lévő vízhegy fölé, mert ilyenkor beszélünk „kiszórásról”.
Hogy a toll elég gyorsan forduljon a hajó fara irányába, a kezeket nagy sebességgel kell a felsőtest felé mozgatni, és a felsőtesttel eközben nem szabad a kezek felé mozogni. Amíg a toll a vízben van, addig a véghúzás nem fékeződhet le. A tollat függőlegesen "kievezzük" miközben a vízhegy megmarad, majd egy gyors csuklómozdulattal a lapát tollát vízszintes helyzetbe forgatjuk, és a hajóorr irányába vezetjük. A helyes kiemeléskor nem fröcskölünk a hajó orra ill. fara felé.
A "forgó (tulipán) mögötti" evezési szög 35^o, ami egy 100-110^o-os munkaszögnek felel meg a csapás során (hosszú vízmunka). A csapás kétharmada a "forgó előtt" történik. Ezt a szakirodalom "elölhúzáshangsúlyos tolócsapásként" említi (Altenburger).

Az evezés egész ciklusa alatt figyeljünk arra, hogy a függőleges síkban minél kisebb legyen a tömegmozgás.
A lapáttollakat vízszintesen előrevezetjük (ilyenkor azokat a kisebb légellenállás érdekében a lehető leghosszabb ideig tartsuk vízszintesen), majd függőleges helyzetbe forgatjuk. Ezzel ezt a ciklikus mozgási folyamatot leírtuk, mely újra kezdődik a tollak beejtésével.
Váltottevezés
A mozgás főbb szerkezeteit illetően a váltottevezés mozgássorozata megegyezik a párevezésével, néhány pontban azonban különbözik. Ezek a következők:
Nyélfogás: A külső kéz (a villától távolabb eső kéz) amennyire csak lehet a lapátnyél végét fogja, úgy hogy a nyélen a kezek közötti távolság kb. 1,5 – 2 tenyér szélességnyi legyen.
A lapát forgatását csak a belső kéz végzi úgy, hogy a külső kézben a lapát nyele elforog.
Vállak: A válltengely követi a lapát hossztengelyét, belső karját. Vízfogásnál a külső váll az enyhén szétterpesztett lábak közé nyúlik és befordulása olyan mértékű, hogy ebben a testhelyzetben a lapátot mindkét kéz nyújtott állapotban fogja. Áthúzásnál - a lapát víz felé lejtő szögállásából következően - a külső váll magasabban van, mint a belső.
Felsőtest: A két fordulópont között (vízfogás, szabadítás) a felsőtest tulajdonképpen a tengely középvonalának megfelően egy körpályán mozog, ennek a körpályának azonban csak a lehető legkisebb mértékben szabad eltérnie a hajó gerincvonalától. A körpályán való maradás elve lehetőleg csak a kinyúlásnál, és a szabadításnál érvényesüljön az evezős saját villája felé.
Az egy oldalon evező evezősök felsőtesteinek mindkét oldalon tökéletesen fedezniük kell egymást.
Váltottevezésnél az evezőlapát teljes munkaszöge – kisebb a párevezésénél – 90-100^o.

A párevezés technikája

			Értékelés/pontok
Szakasz	Megfigyelési pont	Szempontok	0	1	2	∑
1. Szabadítás, lapátkiemelés	1. szabadítás, mozgásirány változás	folyamatos
	1.1 kezek	lenyomás/ nyújtott csuklóizület
		csuklótörés
	1.2 lapát	a lapát tolla függőleges, amíg az alsó éle vízvonalig ér
		lapátforgatásnál ne jöjjön föl víz (tisztán)
2. Előrejövetel: kezek kijönnek az ölből	2.1 kezek	Közel azonos magasságban nyújtjuk ki, a hajó fara felé
	2.2 test, törzs	enyhén felegyenesedik
	2.3 vállak	vízszintesen a hajó fara felé, követve a kezeket
	2.4 lapát	lapáttollak vízszintesen beforgatva, tollszélességnyire a vízvonaltól
3. Kocsi elindulásának kezdete	3.1 kezek	térd elé ér
	3.2 vállak	kocsi fölött
	3.3 térdizület	behajlítás kezdete
4. Előrekocsizás	4.1 kezek	szimmetrikusan a lábtartóig, közelítve a vízfogáshoz
		a lábtartó fölött kezdjük visszaforgatni a tollakat
	4.2 vállak	kocsi előtt
	4.3 térdizület	egyformán behajlítva
5. Kocsi lassítása a vízfogás előtt	5.1 kezek	mindkét kéz közel azonos magasságban
	5.2 karok	nyújtva és szélesen kitárva
	5.3 csípő izület	fokozatosan lassul
	5.4 térdizülett	fokozatosan lassul
	5.5 vízfogás, mozgásirány változás	folyamatosan, simán
6. Vízfogási helyzet	6.1 kezek	csuklók nyújtva, szimmetrikusak és egyforma magasak
	6.2 vállak	a forgó előtt, karok nyitva
	6.3 csípő izület	zárt
	6.4 lábszár	függőlegesen, egy kézszélességnyi távolságra
	6.5 fej	természetes fejtartás, tekintet a hajó fara felé
	6.6 lapát	a lapát alsó éle közel a vízvonalhoz, merőlegesen
7. Vízfogás	7.1 kezek	egyidejűleg előre, fölfelé, csuklók nyújtva, azonos magasságban
	7.2 karok	természetesen kinyújtva
	7.3 csípő és térd	vízfogás pillanatától nyílik
	7.4 lapát	visszafröcskölés nélkül, csak a toll merüljön el
8. Áthúzás: első rész	8.1 kezek	ujjakkal kapaszkodik a nyélbe, hüvelykujjak a nyél végén, azonos magasságban, csukló izület egyenes
	8.2 karok	egyenesek
	8.3 vállak	lazán, elkezdi a mozgást vízszintes síkban
	8.4 térdizület	nyílik
	8.5 csípő izület	a térdekkel összhangban nyílik
	8.6 lapát	teljes toll a vízben
9. Áthúzás: középső rész	9.1 kezek	csuklók nyújtva
		bal kéz a jobb felett, hüvelykujj a nyél végén
	9.2 karok	behúzás kezdete, mielőtt a térd vonalához ér
	9.3 vállak	vízszintesen haladnak
	9.4 csípő izület	gyors nyitás
	csípő és térd izület	lábnyújtás befejezése a forgó után
	9.5 lapát	teljes toll a vízben
10. Áthúzás: harmadik rész	10.1 kezek, alkar	kéz és alkar egyvonalban, kezek közel azonos magasságban
		aktív behúzás
	10.2 vállak	hátravive
	10.3 csípő izület	nyitott
	10.4 test	enyhén ívelt
	10.5 lapát	teljes toll a vízben
11. Szabadítás	11.1 kezek	közel azonos magasság, csukló egyenes
	11.2 könyökizület	test vonalábavíve, alkar vízszintes
	11.3 vállak	hátravíve, tengelye merőleges a hajó tengelyére
	11.4 test	kissé hátra dől, a függőlegestől kb. 20o-kal
	11.5 térdizület	egyformán egyenes, természetesen nyújtva
	11.6 fej	természetes fejtartás, tekintet a hajó fara felé